Hwarang-do Sportegyesület

Önvédelmi alapelvek:

- állandó gyakorlás
- elővigyázatosság
- helyzetfelismerés
- veszélyes helyzetek elkerülése
- megoldóképesség
- cselekvőképesség
- támadható felületek ismerete
- mérlegelv

Állandó gyakorlás:

Ahhoz, hogy valaki jelentős önvédelmi tudásra tegyen szert, nem elég egy néhány hónapos önvédelmi tanfolyam elvégzése. Az önvédelemi technikák ismerete nem jelenti azt, hogy azzal meg tudjuk magunkat védeni.
Hiába tanít meg egy instruktor hatékony technikákat a tanítványainak, ha a hozzá nélkülözhetetlen képességfejlesztő gyakorlatokat hanyagolja. Lásd: állóképesség, koordináció, térérzékelés, mentális képességfejlesztés.

Egyszerű példa, ha megtanítják a tanulónak, hogy hogy rúgjon a támadó lágyékára, mert az hatékony, de a használatához nem rendelkezik a megfelelő gyorsasággal, erővel, térérzékkel, egyensúllyal, akkor a védekezés nem lesz sikeres, mert vagy nem találja el vagy nem lesz elég erős a technika, esetleg későn cselekszik, és addigra elmozdul a célpont.

Ezért a technikák állandóan gyakorlása és a hozzájuk párosuló képességek folyamatos fejlesztése vagy szintentartása nélkülözhetetlen.
Amikor az edzésen küzdünk, akkor jól tudjuk, hogy most támadás érhet minket és erre fel vagyunk készülve. A valós helyzetekben azonban a támadás időben és időben egyaránt váratlan lesz. Ilyenkor a reakción vagy a reflexeken múlhat a testi épségünk. Ezért edzésen célszerű gyakorolni az úgynevezett szituációs küzdelmeket egy vagy több ellenfél ellen. Az utcán elővigyázatosnak kell lennünk. Soha nem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk olyan helyzetbe, amely meglepő lehet. Ezért célszerű a hátunk mögött lévő eseményeket figyelemmel követni.

Elővigyázatosság:

Mindig fordítsunk figyelmet arra, hogy ki és milyen közel jön hozzánk. Ez nem azt jelenti, hogy rettegésben éljünk, azonban egy kicsit legyünk körültekintőbbek.
Például ne menjünk a fal mellett közvetlenül, mert egy kapulajból érkező támadás váratlan lehet. Az utcasarkon nagyobb ívben forduljunk be a menetiránnyal azonos oldalon, hogy nagyobb szögben láthassuk be. Ha halljuk, hogy valaki túl közel jön, nézzünk hátra vagy használjunk fel valamilyen tárgyat, mondjuk egy tükröt az semények figyelésére. Ha a tömegközlekedést választjuk, akkor a járművön térképezzük fel a melletünk lévő személyt. A szemünk fürkésszük ki hogy az illető milyen helyzetben van, a kezei a zsebében vannak-e, esetleg tart-e valamit.Otthon tartózkodva zárjuk be az ajtót, hogy ne érjen váratlan behatolás.

Az ember képes arra, hogy akár a munkahelyén akár egy tömegközlekedési eszközön a megszokás miatt otthonosan mozogjon és elkerülje a figyelmét egy-egy kisebb dolog. Mindent egybevéve legyünk egy kicsit elővigyázatosabbak és élezzük ki az érzékszerveinket.

Helyzetfelismerés:

Az edzések során helyzetfelismerő és képességfejlesztő gyakorlatokat is végzünk. A helyzetfelismerés alatt nem csak  azt értjük, hogy az afott technikát mikor és hova vezéreljük, lásd versenysport.
Az önvédelem szempontjából fel kell ismernünk a ránk leselkedő veszélyt. El kell döntetnünk, hogy amivel szembekerülünk, az támadásnak minősül-e vagy sem és mekkora veszélyt jelenthet ránk. Van-e értelme cselekedni vagy csak kiprovokálna egy támadást.

Ha valaki bármilyen furcsa helyzetbe kerül egy valószínűsíthető támadóval szemben, akkor az tartson mindig olyan távolságot, amelyen belül a hirtelen támadás még hirtelen lereagálható. Ezért nem szégyen hátrébblépni néhány lépést a támadó elől. Hadd higgye, hogy félünk. Ha mégis közelít, hátrálunk. Csak megfelelő távolságból lehet hatékonyan védekezni. Ne engedjük közel a támadót. A távolság tartására ráadásul alkalmazhatunk távolságtartó technikákat.

Ha azonban ez mégis megtörténik, akkor számolnunk kell egy váratlan fejeléssel, ütéssel, fegyvere támadással. Azonban amikor a támadás végképp elkerülhetetlennek tűnik, hajtsunk végre megelőző támadást vagy védekezzünk bátran. Használjuk a tudást, aminek a birtokában vagyunk. Ha védekezünk, nem biztos hogy győzünk, ám ha nem védekezünk, biztos hogy győzünk.

Veszélyes helyzetek elkerülése:

Kerüljük az olyan helyeket, amelyeknek rossz a híre. Ne menjünk el olyan társaság mellet, amely gyanús. Ha elkerülhető, inkább ne mutassuk meg bátorságunkat. Ha végképp nem tudjuk elkerülni őket, akkor kerüljük a szemkontaktust, mert az előhozhat valamilyen konfliktust, azonban a szemünk sarkából figyeljük őket. Sértő megjegyzésekre ne reagáljunk. A gyanús személyek feltűnő figyelése provokáló lehet. A figyelést másmilyen módon is meg tudjuk oldani, például periszkópként használhatjuk a környezetünket, járművek szélvédője, kirakatüveg, telefon. Minden olyan tárgy hasznos lehet, amely tükörképet vetít a környezetünkről anélkül, hogy a cél irányába tekintenénk.

Megoldóképesség:

A legjobb az, ha jó a konfliktus kezelő képességünk. Nem kell verekednünk minden áron. Ha ki lehet beszélni a szituációt, válasszuk azt a megoldást. Legyünk magabiztosak vagy játsszuk meg a hülyét. Néhány poén is segíthet. Az agresszív magatartás ellen hatékony lehet, ha váltogatjuk a hangulatunk látszatát és magatartásunkat. Ezzel elbizonytalaníthatjuk és összezavarhatjuk a támadót. Nem lesz tudatában annak, hogy most magabiztosak vagyunk, vagy felháborodottak, félénkek, esetleg támadni fogunk.

Hatékony támadható pontok ismerete:

Ha a védekező tudatában van annak, hogy bizonyos technikák milyen roncsoló hatást válthatnak ki egy adott testrészen, növeli a védekezés hatékonyságát. Megkülönböztetünk gyenge, közepes, és nagy erővel támadható felületeket.
Az elsőbe tartoznak azok a testrészek, amelyek kis erőbehatásra is nagyon érzékennyé válnak. Ezek támadása nagyon hatékonnyá tehet valakit. A másodikba tartoznak azok, amelyek kivitelezését nagy erővel kell kiviteleznünk, hogy hatékonyak lehessünk. A harmadikat csak nagy erővel tudjuk véghezvinni, és kis fájdalommal párosul.
Ezeket meg kell tanulni mind ahhoz, hogy hatékony lehessen egy védekezés!

Mérlegelv:

1, Inkább térj ki mint harcolj!
2, Inkább harcolj mint megsebesítsd!
3, Inkébb sebesítsd meg mint megöld!
4, Inkább öld meg mint hogy ő öljön meg!

A technikák gyakorlati alkalmazása:

Fontos, hogy a megszerzett tudás ismeretében a technikákat milyen erővel, hova, és mikor alkalmazzuk. A támadó magatartása általában agresszív lesz, és nem mondható sportszerűnek. Azonban a harcművésszel szemben támasztott követelemények nem teszik lehetővé, hogy ők is ilyenné váljanak, hiszen akkor ugyanarra a szintre süllyed mint a támadója.

Úgy védekezünk, hogy bátran használjuk a tudásunkat, de azok mértéke egyenesen arányos legyen a támadás erejével. Így nem válunk védekezőből büntethetővé. Persze ez nagyon nehéz, mivel az események gyorsan fognak peregni és sokszor még a támadó sem tudja, hogy mit fog a következő pillanatban cselekedni. Ezáltal kiszámíthatatlanná válik.

Vannak olyan támadók, akik a leggusztustalanabb eszközöktől sem riadnak vissza, csak azért, hogy bebizonyítsák önmaguknak és az áldozatuknak, hogy mindenáron felül tudnak kerekedni a másikon. Ilyen rettenetes emberek ellen józan ésszel csak egy jó harcművész veheti fel a harcot, aki a mindennapos gyakorlás útján vált az önvédelem mesterévé és úgy is le tudja győzni a támadóját, hogy csak annyira kerekedik felül rajta, amennyivel szükséges. Ismeri a mérlegelvet és érti annak jelentőségét, fontosságát, illetve a harcművészetek által híressé vált önkontrollal rendelkezik.

Ha ilyen képességek megszerzésére vágyunk, gyakoroljuk az önvédelmet minden nap és tanuljunk megfelelően hozzáértő mestertől.

Forrás: Kopasz Attila